HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Aaron Posey, Jonah Serpen, Kendra Gray, Leslie J. Brown, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Today at 1:20 pm

It's a party time! | Lemon & Lippa
írta: Lemon Fitzgerald
Today at 12:44 pm

Eve & Nathan┃Almost Kiss
írta: Éovyn Harsh
Yesterday at 9:31 pm

Shantelle és Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 5:43 pm

Elkészültem!
írta: Noah Parker
Yesterday at 4:28 pm

Have a good time? - Aston/Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 3:11 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Jonah Serpen
Yesterday at 2:45 pm

Kendra & Aston
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:59 pm

Aston & Aurora
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:56 pm

Avatarfoglaló
írta: Loreley Fairy
Yesterday at 12:05 pm

Matt & Ezra - casting
írta: Matthew McKnight
Yesterday at 11:10 am

My Beautiful Sister
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 10:37 am

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Skyler Artmenson
Yesterday at 10:15 am

Loreley Fairy
írta: Eris Fairy
Yesterday at 10:14 am

Kapcsolatkeresô
írta: Leslie J. Brown
Pént. Szept. 21, 2018 9:58 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Lia && Theo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Lia && Theo   Pént. Május 11, 2018 5:35 pm


Ha három orvos vizsgál meg három beteget, az azt jelentheti, hogy kilenc különböző vélemény hangozhat el.


Lia && Theo
- Hogy sikerült így elintéznie magát? - ingatom a fejemet arcomon kelletlen grimasszal, miközben mögöttem egy nálamnál nem sokkal idősebb, de rangban még így is feljebb álló srác matat  a műszerek között, nem is foglalkozva azzal, hogy jelen állás szerint akkora zajjal jár-kel, hogy úgy kell kagylóznom a halkan motyogó papa szavai megértéséért.
Alapjáraton megtehettük volna, hogy míg én nézegetem az orvosi eszközöket, ellenőrzöm a fonalakat és a fertőtlenítőket, valamint lerendezem a papírmelót, addig ő ellátja az idős úr fején és alkarján lévő jókora nyílt sebet - amit eddig a percig képtelen volt megmondani, hogy miként szerezte - de miként is fogalmazott? "Csináld te, Theo addig is van egy kis szabadidőm...és különben se szeretek varrni." Hát köszönöm szépen kisbarátom, mintha én legalábbis egész nap mást se csinálnék, csak ácsorognék lent a nővérpultban és legszebb, legcsábosabb mosolyommal csábítanám a bögyösebbnél bögyösebb lánykákat. Nem mondom, jobban érezném magam, hiszen nem terhelne semmiféle felelősség, többek között az nem, hogy mi lesz ha a kedves nagypapinak nem fog tetszeni az öltés, amit majd eszkábálok rá? Ja, hogy valószínűleg semmit, mivel ő nem az a fiatal, naiv, magát túlzottan szépnek ítélő modellkezdemény, akivel néhány órával ez előtt volt dolgom? Szerencsétlen nő - vagy inkább szerencsétlen én, ő legyen elkeserítően bosszantó - hosszú-hosszú perceken keresztül mást se csinált mint a maga igazát hajtogatta, miszerint nem lesz szüksége öltésre, máskülönben élete végéig ott fognak maradni a kis varrat nyomok, amit a legjobb plasztikai sebész se fog tudni eltüntetni. Ne kérdezzétek, hogy mi a logika ebben a gondolatmenetben, de mire megküzdöttem azért, hogy végre letegye fenséges tomporát a székbe, nem csak az egész varrogatástól, de az élettől is elment a kedvem főleg azok után, ami a leginkább zavarta őt...és különben is, mi a francot keres bent a kezelőben egy fehérnemű magazinból előlépő modellgyerek, ahelyett, hogy valami vén, pocakos, szakképzett sebész főorvos látná el az ő tökéletes arcát? Már az se jó, ha az orvos - tény, hogy még nem vagyok orvos - nem csúnya, szakadt, szakállas és pocakos? Ennek tudatában pedig ne kapjak agysérvet és más egyéb elképzelhetetlen ragályos nyavalyát az ellenkezése kapcsán még annak ellenére se, hogy a velem érkező sebész csak hatvanszor fújta el a kedves kisasszonynak, hogy jobb ember nem is láthatná el az amúgy nem túl jelentős, a mi szemünkben mondhatni nem is létező sérülését. Három öltés... ennyi kellett ahhoz, hogy végre befogja a száját és belássa, hogy talán fiatal vagyok mégis értem a munkámat, és talán nincsenek ferde fogaim, nincsen szemüvegem és bandzsa szemeim, nem eresztettem pocakot, a hátam se görbe és igen, előbb képzelnének el egy revü showba, mint kórházba orvos tanoncként. De sajnálom, nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy nem úgy öltözök és nem úgy nézek ki, mint egy ócska tróger, hanem adok magamra és a megjelenésemre.
- Sajnálom fiacskám, de fogalmam sincs... nem emlékszek rá - érkezik végül a válasz.
- CT-t kértek neki, Kev? Zavartnak tűnik.
- Elvileg feledékeny. Nyolcvan éves bácsi, Theo... a felesége és lánya szerint demens, arra se emlékszik, hogy mi történt öt perccel ez előtt. Azt mondták, hogy megbotlott, beütötte a fejét az asztal sarkába. Tudom, hogy nálatok otthon mindenre kivizsgáltok mindenkit, még egy kis bőrpírra is. Nincs ennyi időnk és ennyi emberünk.
- Fő az alaposság, egy kis bőrpír nagyon sok mindent tud okozni és azt is szintén sok minden okozza. Allergia, gyulladás, élősködő és még sorolhatnánk. Viszont nem vagyok teljes mértékig biztos abban, hogy egy egyszerű öltögetés elég lesz. Egy idős ember csontozata sokkal törékenyebb a csontritkulás lehetősége miatt. És tudjuk, hogy a feji sérülést, traumát soha nem hanyagolhatjuk el csak annyira fogva a miérteket, hogy demens és feledékeny ezért nem emlékszik rá  - darálom, kezemmel folyamatosan gesztikulálva ahogy bújtatom bele az ujjaimat a gumikesztyűbe.
- Ne gondold túl, Theo. Varrd össze és küld haza a családjával együtt.
- Kev? Megtennéd, hogy kimész, kint felejted magad és valami értelmes szerzetet beterelsz hozzám? - arckifejezését látva egy pillanatra megfogalmazódik bennem, hogy talán mellőznöm kellett volna az ellenszenvem kimutatását, de mint neki, úgy nekem is hosszú nap van már a hátam mögött. Nem is kell túl sokáig várnom arra, hogy végtelen sértettségében levágja az ollót a fém pultra, orrát az égbe emelve pedig távozzon.
- Ne haragudjon.
- Ó, én nem haragszok fiacskám, nekem se volt szimpatikus. Nem vagyok én demens... hatvan éves koromig katonaként szolgáltam. Negyvenkét éven keresztül. Vág még az eszem, mint a borotva. Látja, ma már ennyit ér, ha valaki mellén évekig ott virított a sok csillag és kitüntetés... maguknál ez nem így van igaz?
- Tessék? - meglepetten húzom vissza a kezeimet a halántékától. Tagadni se tudom, mind idáig azért küzdök, hogy összetegyem, ha tényleg annyi mindenre emlékszik mint állítja, arra miért nem, hogy mi történt vele most?
- Maga koreai nem igaz? Sok magához hasonlóval találkoztam életem során... keleten nem úgy működik a katonaság, mint nálunk.
- Nem, valóban nem. Itt azért nagyobb tiszteletet kapnak a katonák, nálunk... nálunk harminc éves korig minden férfi számára kötelező a két év. Hogy azon túl akar teljesíteni vagy sem, rajta múlik - magyarázom bólogatva, amire ő is hasonlóképpen tesz.
Ezen a ponton viszont be is fejeződik a társalgásunk, hiszen nyílik a kezelő ajtaja és végre valahára olyan valaki lép be rajta, akit még csak véletlenül se akarok száműzni.  



⌑ 862  ⌑ @


Med

avatar
♡ :

❖ age :
23

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lia && Theo   Szomb. Május 12, 2018 9:49 pm

Lia & Theo

Még csak egy éve, hogy végeztem az egyetemmel és mégis mennyire hosszúnak tűnik ez az időszak. Olyan, mintha már évek óta lett volna. Hjaj. Sohasem gondoltam volna, hogy onnan ahonnan én jöttem egyszer eljutok idáig. De sikerült és büszke vagyok magamra.
Kezemben fáslit fogok, miközben gondolkodom. Majd a betegem felé fordulok mosolyogva. Annyira szeretem a munkámat, olyan jó segíteni másokon. Tisztára feltölt energiával ez az egész.
- Ne félj nem fog fájni! - nyugtatom meg kedves szavakkal a kisfiút, akit kezelnem kell. Tudja, hogy nem szoktam hazudni. Mindig megmondom az igazat. Ha fájni fog, akkor is megmondom, hogy ez most egy kicsit rossz lesz és lehet picit érezni is fogod. Gyerek. De felfogja, hogy i történik vele, és ha hazudunk neki az annál rosszabb. Megjegyzi és elkönyveli, hogy a felnőttek sosem mondanak igazat. Nem szeretem a kollégákat, akik azt hangoztatják, hogy nem fog fájni valami. Szegény gyerek elhiszi és annál rosszabb amikor, mégis fájni fog. Inkább mondja azt, hogy fájni fog kicsit, de kibírod és azért kell, hogy meggyógyulj.
Egy jókora seb van a homlokán és a lábszárán. Szegénykémnek autóbaleset volt. A szülei is vele voltak meg a kishúga. Az apja nem élete túl az esetet, a húgának eltört pár bordája és az anyukájának is.
- Apa most már a mennyországban van? - néz rám csillogó szemekkel. Nehéz lesz megértenie ezt a dolgot, de azt hiszem hamarabb felfogja, mint a kishúga.
- Igen kis drágám. - leülök az ágy szélére és úgy kötözöm át a sebét a lábán. Szépen óvatosan, hogy még csak egy picit se fájlon neki. - Ő most, már onnan fentről vigyáz rád és a húgodra. - mosolygok rá és közben befejezem a kötözést. - Na kész is vagy. Ugye hogy nem fájt? - látom amint nevetve végig néz az új kötésén, miközben én elpakolok. Int a fejével, hogy nem nem fájt neki.
Talán én vagyok az egyetlen doki jelölt, aki ennyit törődik a pácienseivel., legalább is én még senkit sem láttam, aki ilyen sokat foglalkozott volna beteggel, mint én. Most is így teszek.
Miután elpakoltam visszaülök a kisfiú ágya szélére, hogy egy kicsit beszélgessünk. Az anyukája sajnos még nem tud olyan sokszor bejönni hozzá, mert ő is itt fekszik valahol a kórházban. Elmagyarázom neki szépen és figyelmesen, hogy a húga és az anyukája jól vannak. Szerencsére azt hiszem felfogja a dolgokat, így ott hagyom. Van még jó néhány páciensem és dolgom amit el kéne intéznem a mai napon és ha valamelyik orvos itt talál tuti kinyír.
Ahogy kinyitom a szoba ajtaját és kilépek rajta hirtelen valaki karon ragad. Elképedve bámulok az illetőre. Fogalmam sincs ki az, de itt dolgozik.
- Hová megyünk - kérdezek rá csak úgy, végül is csak kérdezés nélkül magával vonszol.
- Egy orvosnak szüksége van a segítségedre. - mondja harapósan. Huha. Azt hiszem jobb ha nem kérdezek többet semmit, csak engedem, hogy elvigyen ahhoz az orvoshoz. Egy röpke pillanat alatt megállunk az egyik ajtónál.
- Menj be. - mutat az ajtóra. Én pedig halkan kopogok egyet az ajtón és utána bennnyítok.
- Jó napot kívánok! - köszönök inkább a beteg felé mosolyogva. - Szüksége van a segítségemre? - kérdezek rá a bent lévő illetőre.

Med

avatar
♡ :


❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lia && Theo   Szomb. Május 12, 2018 10:35 pm


Ha három orvos vizsgál meg három beteget, az azt jelentheti, hogy kilenc különböző vélemény hangozhat el.


Lia && Theo
Kevin távozása pont annyira sikerül viharosra, mint az, ahogy pár perc elteltével belöki maga előtt az ajtót, hogy Aurelia beléphessen rajta. Kevet persze már nem eszi be a fene, nem szedi össze a holmijait és nem fejezi be azt amit elkezdett. És azt is megmerem kockáztatni, hogy innentől kezdve nem is fogom őt látni, mert úgy fog kerülni, mintha legalábbis leprás lennék. Csak egészen nyugodtan, én se vagyok oda érte, főleg nem a felületességéért. Könyörgök, orvosoknak készülünk nem? Az lenne a dolgunk, hogy nem kímélve magunkat megtudjuk, hogy mi baja az adott páciensnek. Mégis mennyibe telt volna kérni néhány vizsgálatot? Neki már dolga se lett volna vele ezek után, hiszen átvették volna az illetékesek. De nem, ő csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig a papinak nincs szüksége semmire csak arra, hogy összeöltsem a sebeit és hazaküldjem.
No de visszatérve a jövevényre. Mondhatnám, hogy másra számítottam, elvégre a legtöbb rezidens akivel ittlétem alatt szorosabb kapcsolatot kezdtem kialakítani, a szomszédos szobákban teszi a dolgát, vagy éppen egy szinttel lejjebb ücsörög a pihenőben feladatok híján. Azt hiszem, hogy Rea nem is csinál az elkövetkezendő fél órában semmit. Viszont mindenki mástól eltekintve Lia talán az egyetlen, akinek a legőszintébben tudok örülni, hiszen a legtöbb rezidenssel ellentétben ő az egyetlen, aki tud a betegségemről és arról, hogy  bizonyos alkalmak adtán én magam is tökéletes páciens lennék a legbetegebb emberekkel teli szobákban. Mert igen, valljuk be: napról napra egyre közelebb vagyok a halálhoz, hiszen nincs donor, nincs idő, és... nincs semmi se ami a túlélésem mellett szólna. Az állapotom hónapról hónapra, hétről hétre sőt, napról napra romlik, amit tényleg csak és kizárólag a folyamatos dialízis, a vérforgatás és a gyógyszerezés képes némiképp kordában tartani. Nekem pedig csak annyi dolgom van, hogy reménykedjek, talán a szerencse forgandó  és ami eddig nem jött be, nem jött össze, majd a jövőben megváltozik. És persze elterelni a legrosszabb gondolatokról a figyelmemet. Mert jelen állás szerint a betegek fontosabbak annál mint, hogy beleakarjak fulladni a saját félelmeimbe.
- Jónapot, Kedveském! - szólal meg nyugtató basszusán a kedves idős úr, de ezzel együtt rögtön rám emeli megfáradt, hályogos tekintetét, mondván tőlem várja a választ.
- Igazából nekem van szükségem rád, Lia. Megvétóznám a másik rezidens szerintem hibás betegkezelési módszerét. Mr. Black az állítása és a családja elmondása szerint a minap elesett a konyhában, beütötte a fejét ami miatt felszakadt a szemöldöke és a halántéka. Elég nagy a vágás, valószínűleg nem is ússza meg tíz öltés alatt. És ugyan így az alkarja, az is hasonlóképpen csúnyán végezte - emelem meg az idős úr karját, hogy tökéletes rálátása legyen, mind ez idő alatt komolyan ügyelve arra, hogy olyan módon ismertessem a paramétereket a lánnyal, hogy azt a férfi is megértse. Elvégre nem beszélünk úgy a páciens előtt, hogy annak halvány lila fingja nincs a dologról.
- Na mármost ő maga nem emlékszik semmire, még arra se, hogy miben botlott meg, hogy mibe ütötte be a fejét. Semmi se tiszta neki. A családtagok elmondása alapján feledékeny, Kev rögtön rávágta, hogy demens, ezért nem emlékszik semmire. Viszont az úr negyven évig katona volt, a hosszú távú memóriájával semmi probléma, viszont a mai nappal kapcsolatban vannak kiesései és ideszállításakor zavart is volt. Én a magam részéről kértem volna egy CT-t a fejére és egy röntgent a karjára is ami érintésre láthatóan és érezhetően is érzékeny. Duzzadt, a csuklója elszíneződött. Mint rezidenstől, tőled kérdezem ezek alapján, hogy te mit javasolsz? Kérjünk vizsgálatokat, vagy öltsem, fertőtlenítsem, kötözzem és engedjem őt szélnek? - na most ő is kijelentheti, hogy túlzottan aggodalmas vagyok, de kivel, ha nem vele nyerhetem most a legnagyobbat? Az egyike azon fiataloknak, akik az idejük legjelentősebb részét arra fordítják, hogy a betegeikkel foglalkoznak, és nem kizárólag ápolás szempontjából. A lelkükre és a mentális egészségükre is ügyel, ami véleményem szerint az egyik legfontosabb egy ilyen intézményben, és ez az amire, minket is tanítanak odahaza. Nem véletlen, hogy Kevin felidegesített. Nem csak a nemtörődömsége volt az, ami miatt kinyílt a bicska a zsebemben de azért is, mert a beteg orra előtt kezdett el annak amúgy nem nyilvánvaló, de talán meglévő problémájáról lekezelően beszélni.



⌑ 676  ⌑ @


Med

avatar
♡ :

❖ age :
23

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lia && Theo   Vas. Aug. 12, 2018 3:11 pm
Aurelia Lilliane Gray írta:

Lia & Theo

Próbálom magamba venni az információkat és feldolgozni őket. Olyan gyorsan hadarja el a dolgokat, hogy alig tudok figyelni rá. Ahogy látom elég idegesnek tűnik, vagyis hát nem csak tűnik hanem az is.
- Az elmondásai alapján Doktor úr! - kezdek bele a mondókámba közben pedig néha megpróbálok rá nézni, csak az a baj, hogy valahogy mindig zavarba jövök a férfiaktól. Nem tudom miért van ez. - Én biztosan csináltatnék CT. Meglehet, hogy agyrázkódása van és emiatt vesztette el az emlékező képességét.   - válaszolom a kérdésére. Nem mintha én sokkal okosabb volnék, mint más orvosok. De éppen ezért, kezdőként, aki most tanulta a dolgokat én úgy gondolom ezek a vizsgálatok nagyon is szükségesek ahhoz, hogy kizárjunk bizonyos dolgokat.
-  Nem akarok okosabbnak tűnni - magyarázom - de én úgy tudom. Vagyis hát úgy tanultam, hogy ha valakinek ekkora sérülései vannak és nem emlékszik bizonyos dolgokra, amik a közelmúltban történtek, akkor az csakis azért lehet, mert nagyobb ütés érte a fejét. Agyrázkódása van vagy hasonló. -  lehet egy kicsit mégis fontoskodónak tűnők, de nem akartam. Én csak azt mondom, amit az egyetemen tanultam és amit szerintem más orvosok is mondanának.
Közben a kedves öregúrra nézek és mosolygok egyet feléje. Szegény biztosan nem érti, hogy mi miről is beszélgetünk. Ha a memóriájával van baj, akkor biztosan nem. Még jó, hogy valaki megtalálta és idekerült. Milyen szerencse, hogy vannak még segítőkész emberek a világban.
- Hadd segítsek bekötözni a sebeit. - motyogom sz öreg úr felé, de ezzel egy időben a doktor úr felé is. -  Ugye Doktor úr először amúgy is be kell kötözni a sebeit? Vagy nem?- kérdezek rá azért. Bár úgy tudom, akármilyen vizsgálat van, előbb be kell kötözni a sebeket, sérüléseket, hogy azok tovább ne súlyosbodhassanak.
Ezért választottam ezt a szakmát, nincs is annál jobb érzés, mint másokon segíteni. Olyan jól esik látni, mikor valakin segítettél és boldog lett, avagy a családjai milyen boldogak ha segítettél egy szerettükön. A gyerekek mosolya, az a világ legjobb érzése, mosolyt csalni egy gyerek arcára. Nincs is annál jobb érzés. - ne haragudjon doktor úr, hogy beleszólok a munkájába. Ön biztosan többet tud a dolgokról, mint én. - szabadkozom egy kicsit, bár fogalmam sincs miért. Talán azért, mert én még csak rezidens vagyok. Most tapasztalom a dolgokat, úgy igazán. Úgy értem egyedül még nem igazán dolgoztam. Vagyis úgy, hogy én kelljen döntsek valaki felett, és én kelljen eldöntsem, hogy milyen kezelést fogok adni a pácienseimnek. Eddig mindig más orvosok keze alatt dolgoztam. Igaz most is úgy van félig meddig, néhány dologban még mindig nem dönthetek egyedül.
Felelősség orvosnak lenni. Nagyobb felelősség, mint más helyen dolgozni. Nekem emberek élete felett kell döntenem és lehetőleg a leghelyesebben.


Med

avatar
♡ :


❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lia && Theo   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Saint Joseph Kórház-
^
ˇ