HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot

Aaron Posey, Hugo Windsor, Kendra Gray, Leslie J. Brown, Mads Stendhal, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Hasgörcsös megbeszélés - Jonah / Hugo
írta: Jonah Serpen
Today at 9:13 am

Aimee King-Parker
írta: Aimee King- Parker
Yesterday at 11:30 pm

Home sweet home - Bonita & Diego
írta: Diego Calí
Yesterday at 8:58 pm

Harris & Mads - My cocain and I are fine, thanks
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 7:55 pm

Finish me!
írta: Demetri Novikow
Yesterday at 5:16 pm

Pippa && Alex
írta: Philippa Lockheart
Yesterday at 4:18 pm

Ismét veled
írta: Christopher Nam
Yesterday at 3:31 pm

Shopping for a special occasion - Jen / Hugo
írta: Hugo Windsor
Yesterday at 1:06 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Kendra Gray
Yesterday at 10:55 am

Cain Colt
írta: Eris Fairy
Yesterday at 6:35 am

Avatarfoglaló
írta: Harris Serpen
Kedd Szept. 18, 2018 6:43 pm

Harris Serpen
írta: Camille o'Chase
Kedd Szept. 18, 2018 6:33 pm

Ceasar Calí
írta: Diego Calí
Kedd Szept. 18, 2018 9:55 am

Elkészültem!
írta: Harris Serpen
Hétf. Szept. 17, 2018 9:01 pm

Partnerkeresô
írta: Hella R. Moreau
Hétf. Szept. 17, 2018 7:07 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Reggie Donovan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Reggie Donovan   Csüt. Május 10, 2018 4:25 pm
Reginald Daniel Donovan

Idézet helye


Születési Hely, idő:
1998. május 10. Szöul Dél-Korea

Csoport:
Underworld

Szexualitás:
Hetero

Családi állapot:
Ingadozó

Foglalkozás:
Mivel keresi meg a napi betevőt?

PlayBy:
Jung Jae Won "One"

A családom...
Mi a család? Mitől lesz család egy gyülekezet, ahol vannak anya, apa és bátyó korú emberek? Családnak számít az, ha az embert megtűrik, mert nincs más választásuk? Családnak számít, egy olyan „család”, ahol lemondanak a gyerekről, hogy egy másik ember kezébe kerüljön?
Nincsen családom. Soha nem is volt. Nem ismerem az igazi szüleimet, a mostohák, pedig nem váltak azzá. „Apámnak” csak elvárásai vannak felém. Végezzem el a piszkos munkát, akármibe kerül, de tartsam fent a látszatot. „Anyám” látszólagosan aggódik értem, de ezzel csak azt akarja sugallni felém, hogy normális a helyzetem. Talán egy kicsit meg akarná könnyíteni? Nem hiszem. Hiszen én csak az ellenség lenyúlt fia vagyok. Mindenesetre néha odaáll elém a velem egy magas nő – nem ő óriási, én vagyok alacsony – a két kezébe veszi az arcom, és gügyögő hangon közli velem, hogy sápadt vagyok, karikásak a szemeim, vagy nagyon vékony vagyok. Ez utóbbit elég sokszor megkapom, mert tényleg nem vagyok egy nagydarab srác, de gondolom ehhez sokban hozzájárul a származásom és az, hogy másféle testfelépítésem van, mint a „bátyámnak”. Alexel amúgy gyűlöljük egymást, ezért kölcsönösen kerüljük is a másik társaságát. Nem rakunk a másik alá, tudomást sem veszünk egymásról... Általában.
Az eredeti családomról semmit sem tudok. Van egy másik „anyám”, „apám”, és „bátyám”. Ezen kívül teljes homályba veszik velük kapcsolatban minden, de gondolom az az oka, hogy egy éves voltam, amikor megtörtént a csere. Pontosan nem tudom, hogy mi volt az alku lényege, és mondhatni egyetlen dolog van, ami a régi családomhoz köt: egy régi, vékony női aranylánc, ami a pólóm alá rejtve került hozzám. Ez az egyetlen olyan dolog, ami halványan sejteti velem, hogy valaki talán hazavár, de ettől függetlenül nem reménykedem.
Szóval nem. Nem tudom mi az a család, mert mondhatni sosem volt. Világ életemben magamra maradt árva fiú voltam, de ez sosem zavart kifejezetten, mert volt fedél a fejem felett, és kaptam enni. Mondhatni a létszükségleteim ki lettek elégítve, és innentől kezdve nem tudtam, hogy hogyan kéne éreznem feléjük. Hálásnak kéne lennem? Szeretnem kéne őket? Talán így kellett volna tennem, de fogalmam sem volt arról, hogy milyen a szülő gyermek, és a testvéreket összekötő kapcsolat. Ezért nem is akarom soha megtalálni a családomat. Félek attól, hogy túl ügyetlen lennék, és olyan dolgokat tennék, amit alapjáraton nem kódoltak belém. Hogy mindez végül a vesztükhöz vezet, én meg nem tudnám megvédeni őket. Szóval ha meg kéne mondanom azt, hogy mi a család, és mitől attól, ami... Akkor nem tudom megmondani. Ahogyan anno az általános iskolában sem tudtam definiálni, most, 20 éves fejjel sem fog menni.

Múltam...
- Ezaz, Kölyök – fonódtak hirtelen az erős karok a derekam köré, én pedig csak félájultan, nyöszörögve nyekkentem egy nagyobbat, amikor a fejem hátrabicsaklott. Mindenem fájt. De tényleg szó szerint mindenem, kivéve talán a szemgolyómat, de ez egyszerre volt jó, és ijesztő jel is. Jó jel, mert nem haltam meg. Ijesztő, mert ez egyszerűen képtelenség. Éreztem, szinte hallottam is az apró cseppek kopogását a földön, amik a fejemből távoztak. Van olyan mákom, hogy a koponyám megsérült, de az agyam épen és egészségesen megússza majd? Vagy egyszerűen csak kivert a veríték, és attól tapadnak a fekete tincseim a fejemhez? De akkor mi az a semmihez sem hasonlítható fájdalom, amit érzek? Miért megy szét a fejem, és miért nem érzem a lábam? Már éppen készültem volna arra, hogy pánikba essek, és kurvára nekiálljak ordítani, de mindezt belém fojtotta a férfi azzal a pár szóval, amit kiejtett a száján.
- Nem véletlenül hívunk Luckynak... Olyan kibaszottul mákos faszkalap vagy, hogy az valami hihetetlen. Egy ilyen kicsi és vékony testnek meg kellett volna semmisülnie attól, amit kaptál – Az emlékeim finoman szólva is zavarosak voltak, de nem akartam lehunyni a szemeimet. Véletlenül sem szerettem volna, ha a korábban történtek visszajátsszák magukat előttem, és még mindig nem kérdeztem rá arra, hogy a bal végtagom megvan-e. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyire vagyok szerencsés, amiért túléltem ezt az egészet. Hiszen amúgy kurvára nem hiányoznék senkinek, és a barátaim élete is úgy menne tovább egy idő után, mintha soha nem lettem volna. Pontosan tudom, hogy egy idő után elfeledkeznének rólam, de ezért nem okoltam őket. Semmi jogom nincs másokat kísérteni miután kihűltem, amiért már nem törődnek a földben poshadó maradványaimmal... Tekintve, hogy már kimúltam mint az állat.
De egyáltalán mi a faszért gondolok arra, hogy mi lett volna, ha meghalok? Hiszen a hang ismerős volt... Tudom kihez tartozik. Nem haltam meg, mert ő él. Tisztában vagyok vele. Vagy mind a ketten otthagytuk a fogunkat? Meg akart védeni, és végül elveszítette az életét? És mi lesz így a családjával? Mi lesz a feleségével és a kisbabájával? Nem szoktam sírni. Főleg nem úgy, hogy közben egy hatalmas termetű, tetovált faszi cipel a karjaiban, aki nagyjából háromszor akkora, mint én. Most valahogy mégis kibuggyantak a könnyeim a szemem sarkából, ahogyan arra gondoltam, hogy az a pici, rózsaszín takaróba csavart kis csomag magára marad az anyjával.
- Mit bőgsz gyerek? – nézett le rám végül, pedig a véres karommal eltakartam az arcomat. Gondolom a testem remegéséből és a szarul visszafojtott hangokból jött rá, hogy valami nincs rendben. Nem néztem rá, amitől egy hatalmas sóhaj szakadt ki belőle, és csak folytatta – Élsz, Lucky. Lehet, hogy baromira szar állapotban vagy, de élsz. Olyan vagy, mint valami elpusztíthatatlan titán. Sajnálom, hogy anno annyira alábecsültelek. Tény, hogy nem áll túl jól a szénád, de meg is dögölhettél volna...
Összefolytak a szavai. Egyszerűen képtelen voltam arra komolyabban figyelni, amit mondott, mert a fejem hihetetlenül ködös volt, a tudatomat zavartnak éreztem, és csak szavakat kaptam el abból, amit megosztott velem. Élsz, titán, szar, dögölhettél... De hogy jön ide a széna? Meg kéne etetni a lovakat? Egyáltalán milyen lovakat? Nincsenek is lovaink... Meg akartam mondani neki, hogy marhaságokat beszél, de abban a pillanatban, ahogy kinyitottam a számat nem hangok, hanem vér bugyogott ki belőle.
***
- Reggie gyere már, az isten basszon meg! – dörömbölt be az egyik szaktársam az ajtón, de én továbbra sem nyitottam ki. Nem volt semmi kedvem elmenni egy ködös szórakozóhelyre, mert a lábam nagyjából annyira volt alkalmas, hogy a pultat tudjam támasztani egész este és piáljak, de azt itthon is meg tudom tenni. Miért fizetnék belépőt azért, amit ugyanúgy tudok gyakorolni a házban is?
- Tudom, hogy fosul vagy, de nem rohadhatsz örökké a falak között – szólalt meg újra a srác, akit talán Jakenek hívtak. Nem volt túl jó a névmemóriám, illetve az arcokat is nehezen jegyeztem meg egész életemben, de volt egy tökéletes képességem, amivel ezt tudtam leplezni: kedvesen viselkedtem minden idegennel, aki körülvett. Illetve világ életemben volt annyi sütnivalóm, hogy soha senkit sem szólítottam a nevén. Nekem sem jelentett túl sokat a nevem, hiszen egyrészt kurva gáznak találtam a Reginaldot – a Reggievel az évek során meg tudtam barátkozni – másrészt születésemkor nem ezt kaptam. Mondhatni csak hozzám vágták, oszt’ jólvan, a hülyegyereknek tökéletes lesz arra, hogy leélje az amúgy baromi silány életét.
Egy kicsit azt hiszem mindenki őrültnek tart. Pedig képes vagyok a józan gondolkozásra. Általában. Mostanában nem az erősségem, mert az agyam valahogy nem hagy nyugodni. Folyamatosan pörgetem vissza a fejemben az eseményeket, és gyakran iszom. Pont ezért mondom, hogy nem kell nekem szórakozóhely. Nem akarom, hogy mások rossz állapotban lássanak. Egy kicsit sem szeretném, hogy Lucky személye összekeveredhessen Reggie Donovanéval. Reggie Donovan is csak egy felvett szerep, de sokkal elviselhetőbb Luckynál. Luckynál, aki drogot árul. Luckynál, aki verőlegényként is megállja a személyt. És ugyanannál a Luckynál, akit jelenleg gyilkossággal gyanúsítanak. Mert megöltem egy embert...
Én magam voltam a legjobban meglepve, amikor elsült a kezemben a fegyver. Alapvetően elég jámbor természetű ember vagyok, de nem mondanám magam naivnak. Ennek elég egyszerű oka van: a gyerekkorom. Nem mondhatom, hogy keserű volt, mert igazából mindent megkaptam, a szülői szeretet és törődést leszámítva. Alexet persze a mai napig csak pofán akarom baszni egy péklapáttal, és kifejezetten biztató, hogy most már van is hozzá elég erőm. Szóval ez voltam én. Az elnyomott kissrác, aki a nyakukba szakadt, és sajnos ennek megfelelően is bántak velem.
- Reggie, ha... – jött az újabb próbálkozás, amire már felálltam, és az ajtóhoz bicegve, nyöszörögve álltam elé. Ettől persze elakadt a szava, mert a fejem még mindig be volt kötve, és a lábam is combig gipszelve volt. Ja tényleg. Nem voltam suliban már vagy másfél hete, és így a kötelező vizsgáimon is megbuktam természetesen. Megint.
- Azt hiszem megérted, ha nincs kedvem menni – mosolyogtam rá, aztán még mielőtt bármit mondhatott volna, folytattam – Csak elcsapott egy kocsi. Éjjel zenét hallgattam hazafelé jövet. De megmaradok.
- Reggie, kórházba...
- Már voltam. Hűtsd le magad, haver – veregettem vállba, aztán máris csuktam volna be az ajtót, de a lábát még időben tette a résbe, hogy ezt elkerülhesse.
- Vigyázz magadra, jó Tesó? – úgy vettem észre, hogy komolyan aggódik értem, de én ugyanazzal a félszeg, tartózkodó vigyorral néztem rá, mint eddig. De ettől függetlenül baromira kényelmetlenül éreztem magam. Utálom, ha valaki túlságosan rangon felül kezel. Nem tudok könnyedén mit kezdeni mások szeretetével, de ettől függetlenül pofátlanul elfogadom azt, mert addig is érzek valamit. És jobb bármit érezni a semminél. Nem akarok olyanná válni, akinek többé nem lesz bűntudata, ha kiolt egy emberi életet.


Underworld

avatar
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Reggie Donovan   Szer. Jún. 27, 2018 3:44 pm
elfogadva, gratulálunk!

Reggie! Üdvözöllek csapatunkban. :) Előtörténeted pontosan annyira volt kellemes olvasni, mint szomorú. Mindent lerészleteztél és nekem nagyon tetszett, még ha nem egy boldog történt volt. Mivel már egy ideje gondolom szeretnél már játszani, így nem pofázok tovább. Foglalózz és mehetsz a játéktérre :D Sok szerencsét. Bár ennél több nem hiszem, hogy kellene fog. :D
Med

avatar
♡ :

❖ age :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Create yourself :: Accepted! :: Underworld-
^
ˇ