HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
For every mother, every child, every brother
● Who's caught in the crossfire, who's caught in the crossfire ●
Welcome
Kedves Idegen, engedd, hogy bemutassam neked az oldalunkat. Szeles városunk ugyan olyan város, mint a többi. De különleges, hiszen te is az utcánkra léphetsz! Köztünk lehetsz, mint rendőr, doktor. De ha bűnt akarsz, elkövetni abban sem tudunk meggátolni, hiszen bűnözők mindig voltak és lesznek is! De ne feledd, nem mindegyik rossz fiú jár szakadt farmerban és bőrkabátban. Hiszen a politikusok, akik azért vannak köztünk, hogy városunk továbbá viruljon, lepaktálnak a gonosszal. Ugye mennyi kérdés vetül fel benned? Ne csigázd magad, gyere és emeld fel a várost vagy próbáld romba dönteni. Rajtad áll, színezd velünk tovább a városunk történetét. Csatlakozz! Várunk mindenkit óriási nagy örömmel.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arcotváltok
Név:

Jelszó:



Csicsergö
Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég



A legtöbb felhasználó (31 fő) Csüt. Márc. 15, 2018 8:05 pm-kor volt itt.
Latest topics
Riley Meyers
Today at 12:32 pm

Cha Soo Ah
Csüt. Ápr. 19, 2018 9:59 pm

Rashida Jones
Kedd Ápr. 17, 2018 4:02 pm

Hailey Scott
Hétf. Ápr. 16, 2018 12:03 pm

Tamara Malone
Hétf. Ápr. 16, 2018 11:55 am

Tamara Malone
Hétf. Ápr. 16, 2018 9:47 am

Irina Yevtushenko
Vas. Ápr. 15, 2018 8:29 pm

Victoria Kane
Vas. Ápr. 15, 2018 2:40 pm

Laura Fedorov
Vas. Ápr. 08, 2018 3:03 pm

Aurelia Lilliane Gray
Pént. Ápr. 06, 2018 9:58 pm

Aiden Lee
Hétf. Ápr. 02, 2018 8:11 pm

Brandon Maxwell
Szomb. Márc. 31, 2018 2:07 pm

Adelaide Burton
Szomb. Márc. 31, 2018 1:54 pm

Emmet Ryder
Szomb. Márc. 31, 2018 10:53 am

Elizabeth Hopkins
Szomb. Márc. 31, 2018 10:22 am


Share | 
 

 yevtushenko; irina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

❖ user since :
2018. Apr. 15.


TémanyitásTárgy: yevtushenko; irina   Vas. Ápr. 15, 2018 8:29 pm

Irina Nyikolajevna Yevtushenko
Becenév: ide
Kor: ide
Születési idő, hely: ide
Csoport: ide
Play by: ide
Családi állapot: ide
Szexualitás: ide

karakterre illő rövid idézet helye

Családról néhány soros leírás. Családról néhány soros leírás. Családról néhány soros leírás. Családról néhány soros leírás. Családról néhány soros leírás. Családról néhány soros leírás. Családról néhány soros leírás. Családról néhány soros leírás. Családról néhány soros leírás. Családról néhány soros leírás. Családról néhány soros leírás.

user neve ●● kora ●● tapasztalata ●●multik

Közös gyászunkat előre melegített ágyban háltuk el.
Még szinte ott pihentek anyám testének finom ráncai a lepedőbe vésve, mibe meztelenségemet kényszerítetted tested súlyának egészével. Illata bele-belekapott orromba, amint fejemet a kéj-mámor nedves csókjának gej édes élményétől tehetetlenül fordítottam egyik oldalról a másikra, hogy így meneküljek a bűnös eksztázis-élmény határmezsgyéjéről, míg nem késő.
De késő volt. Ölem sajgott, vállszirtjeidbe körmömmel karmoltam bélyegző billogot, s a „kislányomat” korábban oly sokszor suttogó ajkak közé sikoltottam beteljesített vágyálmomat. Markomba gyűrtem a mocskos, holtat gyalázó együttlétnek minden észvesztő kínját, a paplannak pont azon pontjain, hová ő is ráfogott még utoljára ujjaival. Verejtékem az övével elegyedett a málló szövet rostjai közt.
Az Ő fájó nyögéseit, eleven sikolyaim hessegették tova.
Az Ő elgyötört testének halál-tortúrát vívott vonaglását, saját izmaim reprodukálták a testiség oltárán.
Reszketve bukott fejem nyakadnak hajlatába. Ajkammal itattam fel róla szájfényemnek fanyar keserét, mit a temetéskor hagytam ott, miközben rendezni próbáltam árvaságomat üdvözlő ziháló légvételeimet.
Ugyanazon birtokló öleléssel csitítottad zaklatott tébolyát szilánkosra tört szívemnek, mivel most kettőnk gyarló testének táncát hajszoltad a beteljesülés felé.
Fülembe suttogtál: „édesem, nincs baj”.
Pont, ahogy tetted gyermekkorom tornácán, mikor éjszaka rémálmomból riadtam fel.
Már akkor sem hittem neked, hát miért most tettem volna?

* * *

Szobájának külleme cinkosan kacsintott össze lelkének gyötrelmesen émelygő valójával, noha küllemén nem engedte, hogy az elmúlt napok eseményei foltot hagyjanak. Megrögzötten ragaszkodva a tiszta, akkurátus rendezettséghez, precíz sietséggel simított ki egy gondolati síkon megjelent hajszálgyűrődést szoknyájának feszes anyagából, s tette meg minden lépésnél, mikor combján a mozdulat megviselte azt. Jelenleg is küzdött gondolataival, melyeket undor kergetett. Mint a megvadult házőrző, kit egy ostoba macska játszik ki, s azt üldözi a háta mögött feltűnő, valódi veszélyt jelentő, emberi életet fenyegető betörő helyett, úgy ragaszkodott hozzá, hogy az utca embere ne vegyen észre semmit az idegtől összeaszott lelkivilágából.
Az elmúlt éjszakán talán másfél óra alvást volt képes produkálni, ha nem színlelte azt is a mellette kényelmesen pihegő álmatag férfi kedvéért. Ajkaiból kifutott a vér, oly sokszor szegte már le azokat tépő fogával civódás közben. De ha ez még nem lett volna elég körmeivel is abúzust gyakorolt a szerencsétlen hús-szirmokra, ha nem foglalta le azokat az ostoba pattanás-kezdemény, mit agresszív átéléssel kapargatott álla alatt.
Már létezni sem bírt.
Levegőt is alig kapott.
A lábfejére szándékosan húzott, két számmal kisebb cipő sem volt képes fizikai tortúrán áttúráztatni gondolatvilágát ahhoz, hogy elfelejtse az éjszakát, amit eltöltött az apjával. A nyomás tompa kísértésként derengett vizualizációjának négy oldala mentén, de még nem okozott megfelelő fájdalmat.
Napok óta nem evett, hogy az ölét feszítő impresszió nyomán ne adja ki magából azon nyomban a bevitt tápanyagot. Gyomra már feladta az igyekezetet, hogy torkát kaparva esdekeljen néhány éltető falatért. Az ördög vitte volna el reggelijét, ebédjét és vacsoráját, így hát nem is próbálkozott. Nem etette az amúgyis léte felett urizáló tébolyodott rosszat.
Minél kevesebbet igyekezett merengeni az apjaként aposztrofált férfin, az ahhoz fűződő kapcsolatának mélységén, milyenségén, azon nyomban gyilkos vírusként döntötte le lábáról a megkerülhetetlen múlt, miben szeretkezett vele.
Képtelen volt létezni.
A létezést elkorcsosította az élete minden vágányát egyetlen síkra összeterelő kies múlt.

A falra függesztett óra ütemes kattogása nem csak a percek múlását jelezte. A ritmikusan igyekvő mutatóra ráakaszkodott önbecsülése. Percről-percre jobban gyűlölte magát. Az amúgy könnyedén elvonatkoztató, a háttérben neszező kattogás most zavarta meg először elméjét. Vádlón sietett az idő, bosszúra szomjazott, mazochista revánsnak ízét érezte szájában.
A nejlon harisnyáján vékony szálakat tépett fel gála cipőjének csatja, visszafordíthatatlan károkat okozva ezzel.
Földhöz akarta vágni magát. Üvölteni, nyüszíteni, kutyaként magatehetetlenül szűkölni és visítva zokogni, míg nem sodor útjába az élet megoldást panaszára.
De ez a kijelentés: visszafordíthatatlan, azonnal magára emlékeztette. Mire letépte törékeny lábikrájáról a cipőt, arca kipirult az agresszív indulatoknak armadájától, körme lepattant helyéről, kontyba fogott, enyhén vizes hajtincsei kibomlottak, s arának finom felhámjához tapadtak.
Megmerevedett, de végül elkövette a végzetes tettet, s meglendítve a platformmal ellátott magassarkú szandált, ripityára törte segítségével a falon kattogó időjóst.
A pillanatnyi csend azonban váratlan hangoknak engedett utat tudatában. Tisztán hallotta, hogyan hörgött fülébe az erőlködéstől az idős férfi.
Kezdett megőrülni. Huszonhét órával a józanodást követően, elérte tűrőképességének határát.

– Katya.
Az ajtófélfának hanyag eleganciával vállát támasztó Léonid, mit sem tudott a nő állapotáról.
– Katya!
Többször is felszólította őt, mielőtt átszelte volna a szobát, s felkarjánál fogva maga felé rántotta volna a kontrollálatlanul tengődő női vázat, hogy a felvillanó képernyőjű mobiltelefont erőszakosan arcába tartsa.
– Mondd, süket vagy?
A nő riadtan kapta rá tekintetét a fölé tornyosulóra.
– Neked is jó reggelt, édesem! Ha az éjszakát alvásra használod, nem pedig arra, hogy elvedd a takarítónő dolgát azzal, hogy csillogóra nyalod a konyhát, most nem aludnál nyitott szemmel. Vedd fel végre. Aztán etesd meg a kurva macskád, mert nyervog, és a lábamat kaparja. Tök jó, hogy fizethetem a bejárónőt a semmiért… legalább megkérem, hogy szopjon le a pénzért.
Sértetten legyintette hátsófertályon a jól megtermett vörös macskát, aki komótosan vonszolta be magát a hálóba, váltva a kiviharzó férfit.
Tényleg éhes volt. És ő? Ha nem emlékezett rá, hogy a múlt éjjel sikárkefével térdelt a konyhakövön, vajon hihetett-e megérzéseinek? Bízhatott-e önmagában? Huszonhét volt-e az eltelt idő, nem pedig a többszöröse? Mikor is temették az anyját?
Tegnap? Tegnap előtt? Nem lehetett olyan régen. Még most is érzi, hogy a szoknya alól kilógó combjait a jeges szél nyelve nyaldossa.

A telefon kitartóan zenélt.
– Katya! Telefon!
Reszketve igyekezett, hogy hatást gyakoroljon az érzéketlen képernyőre, s elutasítsa a hívást. Áthűlt ujjbegyei alatt azonban megmakacsolta magát a készülék. Percekig kínozta még őt a képernyőn felvillanó arc.
Nem bírta.

Ingatagon falta a szoba padlójára szórt bábeli zűrzavar utcáinak méterét. Faltól falig haladt. Vergődött. Megerőltetés volt számára, hogy kitaláljon a szobából.
– Léonid! Mikor volt az anyám temetése?
Szegezte neki a nyakkendőt kötő férfinek a kérdést, s igyekezett nem a földig csúszni.
– Két hónapja. Te már megint ittál?
– Nem, dehogy. Én nem…
– Akkor a macska italozik éjszakánként a galambokkal, nem?
– Két hónapja…
Üveges tekintete a távolba révedt. Tekintete az üveglapon találkozott a férfiével, aki türelmét vesztve fordult felé. Állára szorította ujjait, úgy vonta magára figyelmét.
– Katya az istenit neki! Megígértem az apádnak, hogy nem emelek rád kezet, de a türelmem fogytán van. Azt akarod, hogy kirúgjanak? Cserbenhagytad a társadat. Lefokoznak, és vissza fogsz ülni aktát tologatni. Katya! Nem hazudhatok a főnöknek az idők végezetéig, nem mentegethetem hihető indokokkal a formás kis seggedet. Mit akarsz? Gyereket? Családot alapítani? Én tartsalak el, aranyom? Akkor rohadt gyorsan mondj le a vodkáról, és hagyd el a bogyóidat. Mert ha csináljuk, akkor csináljuk rendesen. Ha nem jársz dolgozni, innentől nem akarom meghallani, hogy fáj a fejed, fáj a lábad, a hátad, a derekad, a kezed, vagy a nem létező vakbeled perforált. Értve vagyok? Legalább lesz egy nyomós indok, hogy miért rakjam ki innen a haszontalan állatodat.
Nyers kérdése felöklelte a nőt, a penge ott remegett szívében. Nem tudott tovább lépni.
Újabb kétség fogta el: ugye nem lehetett terhes a saját apjától?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
yevtushenko; irina
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Irina S. Harlow

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Create yourself :: Character Creation :: Készülő karakterek-
Ugrás: