Aller en haut Aller en bas
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Chicago vár rád!
Mire vársz még, lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
vár itt rád egy másik világ!
Név:

Jelszó:



Csacsogjatok csak
kis fecsegő poszáták!
Kik vannak itt?
Te is köztünk jársz?
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot

Caiden Anderson, Derek Thredson, Emmett Ryder, Jude Anderson, Landon Willow, Maya Reed, Meadow Ryder, Milana di Creddo, N. Allison Haden

A legtöbb felhasználó (36 fő) Szer. Május 02, 2018 9:46 pm-kor volt itt.
Nagydumások
csacsogjatok csak!
Emmett Ryder
 
Maya Reed
 
Olivia Reed
 
Kim Tae Oh
 
Derek Thredson
 
Madison Davis
 
Washington Willow
 
Josh Williams
 
Tamara Malone
 
Christopher Nam
 
mindenki üzen
de vajon most ki írt?
Landon Willow

Today at 3:03 pm

Jax Ainsworth

Today at 9:58 am

Jax Ainsworth

Yesterday at 2:58 pm

Maya Reed

Yesterday at 2:10 pm

Dorian W. Hamill

Kedd Május 22, 2018 12:48 pm

Milana di Creddo

Hétf. Május 21, 2018 1:09 am

Connor Swanson

Vas. Május 20, 2018 2:46 pm

Atlas Merritt

Szer. Május 16, 2018 4:44 pm

Ava Cole

Kedd Május 15, 2018 9:29 pm

Camilla Lockers

Hétf. Május 14, 2018 6:40 pm

Tamara Malone

Szomb. Május 12, 2018 8:48 pm

Derek Thredson

Szomb. Május 12, 2018 2:29 pm


Share | 
 

 Leigh & Riley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
avatar

Vendég

TémanyitásTárgy: Leigh & Riley   Vas. Ápr. 08, 2018 11:35 am




To; Leigh

Nem érzem az erőt magamban arra, hogy a mai nap folyamán bármi megerőltetőt is véghezvigyek. A napjaim mostanában egy kissé kaotikusan alakulnak, s úgy érzem, ha csak átlépem a lakásom küszöbét, máris történik valami rossz dolog. Nem, mintha a világban anélkül nem lenne elég szar, de tényleg itt lakozik bennem az érzés, hogy egyetlen egy rossz lépéssel, még én is tetézni tudom a bajt, annak ellenére, hogy nem vagyok egy világi vezető.
A reggeli bambulásból és az egész napos semmi tervezéséből a telefonom pittyenése zökkent ki. Galád mód jelzi, hogy fél órán belül az egyik belvárosi kávézóban kellene lennem. A falon lógó tükörre pillantok, ahonnan a visszatükröződő árny, gyakorlatilag kinevet és orvul figyelmeztet arra, hogy egy másnapos hozzám képest szépség. Olyan nyúzott, mint mikor több napig kellett éjjel-nappal dolgoznom, s azt se tudtam már a végére, hogy melyik évszázadban vagyunk. Kedvem lenne nem elmenni, elbújni a világ elől, s elengedni a dolgot, ám a telefon ismét jelez. Fene vinné el az emlékeztetőtek, meg az 5 perces jelzési időt.
Hát felkelek. Összeszedem magam, ráérősen, azt gondolva, hogy bizony kijár nekem még az is, hogy késsek, hiszen eléggé sokáig nyúzott az úriember, s tök feleslegesen. Nem hiszem, hogy hasznos információkat tudtam megosztani vele, azon felül, amik a kamera felvételeken voltak. De hát így jár az ember, ha éppen ő a tulajdonosa a clubnak, amely környékén valakinek öldögölhetnéke támad.
Negyed óra, ennyivel később sikerül kiszállnom a taxiból. Hogy emiatt rosszul érzem-e magam? Nem. A nőktől azt hiszem már igazán megszokott, hogy késnek. Bár, nem mindenki. Van olyan barátosném, aki negyed órával előbb ott van mindenhol, csak azért, hogy mások orra alá borsót törhessen. Na, hát én nem az ilyesfajta személyiséggel rendelkező nőszemély vagyok. Mindig kések, elegánsan, de kések. Az autóból kiszállva, igazítok a ruháimon, majd határozott mégis nőies léptekkel indulok meg a kávézóhoz, amely előtt ott ácsorog a rendőr uraság.
– Szép Napot! – köszönök rá egy mosollyal. Elég közvetlen vagyok, általában még ölelés is szokott párosulni a viszontlátás örömére, azonban azt hiszem, hogy jelenleg nem tartunk ott. Hiába tölthettünk együtt egy csodálatosnak nem nevezhető estét, melynek végére már én magam is gyilkolni lettem volna képes. Azért ez nem tett rám, annyira mély benyomást. De még az is lehet, hogy fordul a mi szerencsénk.
- Szabadkoznék a késésért, de nem húznám vele feleslegesen az időnket. Mehetünk? - bájosan mosolygom rá. Igen, képes vagyok úgy viselkedni, mintha minden a rendjén lenne. Elvégre nincsen bennem semmi rossz érzés, se a késés végett, se azért, mert éjszakázhattam nem is olyan régen az őrsön. Inkább arra vagyok kíváncsi, hogy a kávén kívül miféle engesztelési stratégiát húz elő.




A hozzászólást Riley Meyers összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 17, 2018 9:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar

❖ :



❖ user since :
2018. Apr. 06.

❖ age :
27

❖ residence :
Chicago

❖ occupation :
Police::Policeman


TémanyitásTárgy: Re: Leigh & Riley   Kedd Ápr. 17, 2018 9:16 am

riley & leigh
::::::::::::::

- A szentségit, francba. - Immáron ötödjére próbálkozok bekötni a nyakkendőmet, de csak nem sikerül valamilyen felső hatalomnak köszönhetően. Végül emiatt végkép elfogyni látszik a türelmem és a nyakkendőt hanyagul az ágyra hajítva lerángatom magamról az ingemet és úgy döntök, miszerint nem csípem ki magamat. Különben is, ez nem randevú lesz, csupán egy hála, egy gesztus ami oly' felesleges, csak hogy van az a fene rossz érzés bennem. Habár a kihallgatás elhúzódása nem nekem köszönhető, személy szerint én voltam az, ki helyt állt míg a többi fenemód burkolózott.
Végül egy fekete farmer mellett döntök és egy aprókockás inggel párosítom. Nem kelt túl elegáns benyomást, de hiszek benne, hogy megteszi majd. Hiszen habár laza, de mégsem annyira az az utcai viselet. De a biztos siker érdekében még fokozom egy öltöny mellénnyel. Hosszas mérlegelés után pedig rászánom magamat, hogy magára hagyjam a nap által beburkolt lakásomat és ahogy kattan a zár, már el is hagyom a helyet. Az utcára leérve fejemről lecsúsztatom az orromra napszemüvegemet ezzel is védve a szememet és teljes látást biztosítva magamnak. Kár is volna neki menni a legközelebbi oszlopnak.
Viszonylag hamar odaérek a megbeszélt helyre, így arra is jut időm, hogy bemenjek megbizonyosodni, hogy lesz asztalunk. Mivel megpillantok pár üres helyet, így le is foglaltatom elkerülve a kellemetlen helyzetet. Nem is vagyok benne biztos, hogy lehetne-e még fokozni a kínos helyzeteket a tegnapi után. De jobb biztosra menni. – Kilépek és megállok az étterem hatalmas ablakai előtt, ott ahol nem ülnek. Szinte sütkérezek a napsütésben, azonban nem a legkellemesebben ér, révén hogy nem tartozik kedvenceim közé a meleg idő. Az eső és a torz időjárás híve vagyok. Habár elázni nem szeretek, de egy kapucniban vagy egy esernyő alatt kellemes az esőben sétálni.
Az órámat vizslatom minden percben, mikor érkezik a partnerem. Bár egy szavam nem lehet és jól tudom milyenek a nők, részben zavar a késés. Nem azért mert megfövök a napon, vagy mert kifognak dobni ha nem megyek be időben, hanem mert nem mondható el, hogy időnk mint a tenger. Amint pedig előttem befarol a taxi, kiszáll belőle a várt hölgy. Figyelem amint kilép a kényelemből az utcai zajba s közeledik felém. Köszönésére elmosolyodok és felöltöm a legjobb formámat, amit talán még a munkám során sem mutatok meg soha. Talán azért mert a szakmámban sosem érdemes belefolyni a dolgokba. Mert az ember beleőrülne ha mindenki fájdalmát és kétségbeesését átérezné. - Viszont kívánom, szép napot. - Reagálok végül kedvesen kitérve a gondolataimból és maximálisan rákoncentrálva. - Hát akkor, menjünk. - Intek az ajtó felé, hogy elém menjen. Amennyiben bemegyünk s engedi, mellé lépek és intek a már korábban lefoglalt asztal felé, majd kihúzom neki a széket.
•°• Szeretettel cukorborsó ••• Papaoutai°•°
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
avatar

Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Leigh & Riley   Szomb. Ápr. 21, 2018 12:31 pm




To; Leigh

Azért örülök annak, hogy végül csak elindultam, mert végre lehetőséget adok magamnak arra, hogy ne a mindennapi gondok között merüljek el. Demetri feladja a leckét, bár kedvesen segíti ki az embert, de azért vannak elvárásai jócskán, melyekkel néha bizony hosszadalmas fejtörést okoz. Két nap múlva kell találkoznom vele, s valami olyat penderíteni elé, mellyel a közeledő katasztrófát nem csak tetézni lehet, hanem némiképpen csillapítani. Az agyam pedig tele van ezzel, több tervet, stratégiát is felállítottam már, mellyel a kővé vált szívét egy kissé megrepedeztethetem, de ismerem már annyira, hogy ez csak egy igazán ütős dologgal lehetséges. Nekem pedig jelenleg le vannak merülve az elemeim, s ez a találka lehet az első lépés ahhoz, hogy talán elkezdjek feltöltődni.
Már a taxiból feltűnik a rám várakozó férfi. Tetszik, amit látok. Másabb, mint az első találkozás alkalmával. Már nem annyira ijesztő, nem tűnik merevnek és komolyan mondom a civilruházat is jól áll rajta. Mikor jutottunk addig, hogy a rendőrök és egyéb szolgálati szervek, nem csak a filmekben néznek ki jól, hanem a valóságban is?
A formaias bocsánatkérés, mely mégsem megszokott, s a kedves köszöntés után, megindulok. Minek is cécózzunk? Minek ácsorogjunk idekint, ahol meleg van, ha leülhetünk odabent és túleshetünk az előttünk álló perceken? Látom a mosolyát, mely kissé meglep. Az eltöltött esténk során, ilyen formájában egyszer sem mutatkozott. Bár ezt betudom annak, hogy a munkahelyén voltunk. Ennek ellenére, valahogy minden egyes lépésben azt érzem, hogy egyikünk sem vágyik erre, holott az én részemről nincs így.
Semmi rossz érzés nem kerít hatalmába, a kezdeti csekély lelkesedésem, mely igazából nem is ellene irányult, hanem a feleöltözés felé, már elillant. Így hát, mellőzvén a morcos és durcás fruska szerepet, mellyel volt szerencséje megismerkedni a kihallgatóban, felveszek egy mosolyt, s ezzel köszönöm meg neki a kihúzott széket. Remélvén, hogy egy kis átlendítést adhatok vele a kezdeti nehézségnek.
– Nem hittem volna, hogy komolyan gondolod a „kiengesztelést” – kezeimmel is mutatom a macskakörmöt, hogy lássa én tényleg próbálkozom. – Már el is könyveltem, hogy te is csak a szád jártatod – mosolygom rá teljesen őszintén. Sajnos vannak rossz tapasztalataim, s ebből indultam ki. Bár mindig van olyan férfi, aki megcáfolja az elképzeléseimet, ennek ellenére bizony sokszor sikerül elhamarkodottan ítélkeznem. Szörnyű vagyok.
– Amúgy meg nem kellett volna, nem haragudtam vagy hibáztattalak, vagy bármi. Csak a dolgod végezted – próbálok úgy beszélni és viselkedni, mintha régebb óta ismernénk egymást. Nálam két véglet van. Vagy nagyon hűvös vagyok valakivel, vagy pedig igyekszem közvetlen hangot megütni. Nyilván a helyzettől is függ, s most a nem hivatalos, nem kihallgató sztoriban, jobbnak látom, hogy a barátságosabb énem vegyem elő. Még úgyis, hogy igazából a nevét sem tudom, csak a vezetéket. Vajon kínos lenne most rákérdezni?
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Leigh & Riley   

Vissza az elejére Go down
 
Leigh & Riley
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: City of Center-
Ugrás: